Árnika (Arnica chamissonis)
Az árnikából már a 16. században előállítottak olyan kivonatokat, melyeket külsőleg és belsőleg egyaránt használtak különféle betegségek kezelésére, és e növényt napjainkban is a leggyakrabban használatos gyógynövények közé sorolják. Az európai fitoterápiában az árnika virágzatát (virágát), illetve az abból nyert kivonatokat széles körben használják, és e drogok több európai gyógyszerkönyvben is hivatalosak. A virágzat fontosabb hatóanyagai a szeszkviterpén-laktonok, a flavonoidok és az illóolaj. A különféle árnika kivonatok gyulladáscsökkentő, sebgyógyító, fertőtlenítő és érelmeszesedést gátló hatásait számos kísérlet igazolja.
A modern fitoterápiai kezelések során a virágzatokból készített vizes- és szeszes kivonatokat sikeresen alkalmazzák ütések, zúzódások és csonttörések következtében fellépő véraláfutások, ficamok, izomfájdalmak és reumatikus panaszok, valamint rovarcsípések helyén kialakult gyulladások kezelésére, például borogatások és bedörzsölések formájában, de a kenőcsökkel végzett masszírozásokat és bekenéseket is hatékony kezelésmódnak tartják. Az árnika-kivonatok külsőleges alkalmazását mindezek mellett a szájüreg nyálkahártya-gyulladásai esetén is javasolják.
Az árnika virágzataiból nyert kivonatokat a kedvező terápiás hatások fokozása illetve kiegészítése érdekében gyakran társítják más gyulladáscsökkentő, hámosító és sebgyógyító hatású növények (pl. kamilla – Matricaria recutita, körömvirág – Calendula officinalis, orbáncfű – Hypericum perforatum) kivonataival, és ilyen készítményeknél kifejezettebb gyulladáscsökkentő és sebgyógyító hatással lehet számolni.
Medgyesi József Miklós
Bíbor kasvirág (Echinacea purpurea)
A fészkesvirágzatúak családjába (Asteraceae) tartozó Echinacea purpurea (bíbor kasvirág) Észak-Amerikában őshonos és Európában is termesztett évelő faj. A tőrózsás növény 100-150 cm magas, levelei tojásdadok, hegyesek, fogazottak és hosszú nyelűek. Az egyenként képződő virágai a hajtás csúcsán helyezkednek el, kúp vagy félgömb alakúak, nyelves virágai bíbor színűek.
Mint oly sok leírásból kiderül, az észak-amerikai indiánok legfontosabb gyógynövénye volt.
Elsősorban a gyökeréből készült pépes borogatás formájában alkalmazták mindenféle sebesülésre, méh- és rovar okozta csípésre, valamint kígyómarásra, de itták a növény teáját megfázás és fertőzéses betegségek, illetve ízületi gyulladás időszakában is. Amerikában évszázadokon keresztül meghatározó gyógynövény volt, majd az 1920-1930-as években az antibiotikumok elterjedésével háttérbe szorult. Európában, a német nyelvterületen több évtizede örvend nagy népszerűségnek, elsősorban az immunrendszerre gyakorolt hatása miatt.
Az Echinaceae nemzetségbe tartozó fajok közül többet is alkalmaznak a gyógyászatban, mint pl. az E. angustifolia, E. pallida. A bíbor kasvirág gyökere és herbája az Európai Gyógyszerkönyvben is szereplő drogok. Fő hatóanyagai a kávésav származékok (cikóriasav, kaftársav), alkil-amidok és a poliszacharidok. Tartalmaz még illóolajokat és flavonoidokat is.
Az Echinacea purpurea vizes-alkoholos standardizált kivonatából készült készítmények (étrend–kiegészítők, multivitaminok) hozzájárulnak az immunrendszer megfelelő működéséhez. Használatuk elsősorban allergiás-, megfázásos-, húgyúti- és felső légúti betegségek időszakában, támogató kezelésként ajánlott az Echinacea gyulladáscsökkentő és a nem specifikus immunstimuláló hatása miatt.
A keresztes virágúakra érzékenyeknek, autoimmun betegségben szenvedőknek, továbbá immundepresszáns szereket szedőknek nem ajánlott az Echinacea fajok belsőleges alkalmazása. Fontos tudnivaló, hogy az Echinacea tartalmú termékek szedése kúraszerűen legfeljebb 8 héten át történhet. Két hét várakozás után ismét alkalmazhatóak.
Medgyesi József Miklós
Rozmaring (Rosmarinus officinalis)
A rozmaring hivatalos növénye volt a kolostorkerteknek és termesztését egy, a 8. század végén kiadott császári rendelet írta elő. Az európai országokban igazán csak az újkor első századaiban vált ismertté, amikor a különböző ,,illatos vizek” és gyógyító hatású ,,desztillált vizek” voltak divatosak. Ekkortájt hódította meg a világot az Aqua Regina Hungariae (Magyar Királyné Vize, ungarisches Wasser, Eau de la Reine d’Hongrie) néven ismertté vált, rozmaringból előállított szer (rozmaringszesz), amit a francia királyi udvarban is használtak köszvényes betegek kezelésére.
Az európai népek hagyományos gyógyászatában a növény leveleinek szeszes kivonatait reumaellenes és fájdalomcsillapító hatású bedörzsölőszerként, illetve hajhullás ellen is hatékony szerként tartották számon. A rozmaring leveleit, virágos-leveles hajtásait és illóolaját számos országban használják a modern fitoterápia kezelések során. A rozmaring illóolaja a magyar és több európai ország gyógyszerkönyvében is hivatalos drog, melynek különböző kemotípusai (pl. kámfor és eukaliptol) ismertek. A rozmaring-kivonatok vagy illóolaj-tartalmú készítmények külsőleges alkalmazásakor elsősorban azok bőrvörösítő, helyi keringést fokozó és gyulladáscsökkentő hatásai érvényesülnek, ezért reumás eredetű fájdalmak, idegfájdalom és ülőidegzsába kiegészítő kezelésére alkalmas termékek (fürdő- és masszázsolajok, fürdősók, bedörzsölőszerek, krémek) előállítására használják. Összetett készítményekben gyakran társítják más növények (pl. levendula, erdei fenyő, eukaliptusz stb.) illóolajával, illetve bőrvörösítő és/vagy hűsítő hatású illóolaj-alkotórészekkel (ilyen például a kámfor és a mentol), melyek kedvezően egészítik ki a rozmaring illóolajának jelzett hatásait, valamint a masszírozás ismert élettani és gyógyhatásait.
Medgyesi József Miklós
Körömvirág (Calendula officinalis)
Az európai népek hagyományos orvoslásában a különféle borgyulladásokat és nehezen gyógyuló sebeket többek között a mediterrán eredetű körömvirág szirmaiból (nyelves virágaiból) és teljes virágzatából (virágfészkeiből) készült forrázattal (vagy főzettel) átitatott vászonnal borogatták be, de megőrölt szirmokból és állati zsiradékokból, vagy növényi olajokból készült kenőcsökkel, illetve olajokkal is kezelték. A körömvirág virágfészkeinek hatóanyagai (flavonoidok, illóolaj, nyálkaanyagok stb.), valamint vizes, vizes-alkoholos és olajos kivonatai antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, antioxidáns, hámosító, sebgyógyító és immunstimuláns hatásokkal rendelkeznek.
A körömvirág bőr- és nyálkahártya-gyulladásokat csökkentő, illetve sebgyógyulását elősegítő hatásait európai szakmonográfiák is megerősítik. A modern fitoterápiai gyakorlatban a drogokból készített vizes, vizes-alkoholos és olajos kivonatok gyakori alkotórészei a belsőleg és külsőleg egyaránt alkalmazható gyári készítményeknek. A körömvirágból készült, külsőleg alkalmazható gyógyszerformákat (pl. tinktúra, kenőcs, krém) a modern fitoterápiában a szájüregben lezajló kórfolyamatok, enyhébb fokú égési sérülések, nehezen gyógyuló sebek, kelések, lábszárfekélyek, visszérgyulladások, felfekvések és aranyér kezelésére használják; emellett fontos alkotórészei a bőrápoló és bőrvédő kozmetikai készítményekben (arctisztító tejekben, krémekben, fürdőolajokban, fürdősókban, babaápoló szerekben). Bőrvédő, bőrápoló készítményekben a körömvirágból készült kivonat kedvező gyógyhatásai jól egészíthetők ki hasonló hatással bíró növényi drogokból készült kivonatokkal (ilyen például a kamilla-kivonat), illóolajokkal és egyéb, sebgyógyulást elősegítő és antioxidáns hatású anyagokkal (például ß-karotinnal, alfa-tokoferollal).
Medgyesi József Miklós
Fokhagyma (Allium sativum)
A fokhagyma (latin nevén Allium sativum) jellegzetes ízű és illatú fűszernövény, amelyet már az ókorban is alkalmaztak gyógyhatása miatt. Étkezési és gyógyászati céllal föld alatti részét (gumóját) használják. Korábban fertőzéses betegségek megelőzésére alkalmazták elterjedten, mára szív-érrendszeri hatásai miatt tekintik fontos gyógynövénynek. A fokhagyma a hivatalos orvoslásnak is része, a szárított gumó őrölt pora az Európai Gyógyszerkönyvben is megtalálható.
A fokhagyma szív-érrendszeri hatásaiért kéntartalmú vegyületei a felelősek. A friss növény legnagyobb mennyiségben alliint tartalmaz, azonban a gumó megvágásakor, aprításakor ez a vegyület gyors átalakuláson esik át egy enzim hatására. A képződő termékek közül az allicin a legjelentősebb, amelynek további bomlása kéntartalmú vegyületek egész sorát eredményezi. A kéntartalmú anyagok mindegyike szerepet játszhat a hatásban, de legalaposabban az alliint és az allicint tanulmányozták. A fokhagyma jellegzetes szaga szintén ezekhez a vegyületekhez kapcsolódik. A fokhagyma jellegzetes szaga szintén ezekhez a vegyületekhez kapcsolódik, bizonyos technológiai lépésekkel azonban a fogyasztóknak szánt feldolgozott készítmények esetében ez a jellegzetes szag kiküszöbölhető, a hatóanyag szintjének csökkentése nélkül.
A fokhagyma vérzsírszint-csökkentő és érelmeszesedés-ellenes hatását kísérletekben írták le. Hasonló megfigyelések vezettek vérnyomást mérséklő, vérrögképződést gátló aktivitásainak felismeréséhez. A fokhagyma szív-érrendszeri hatásai közül az érelmeszesedés lassítását, a koleszterinszintet (triglicerid- és összkoleszterin-koncentráció) és vérnyomást csökkentő hatást humán vizsgálatokban is tanulmányozták.
Medgyesi József Miklós
Galagonya (Crataegus monogyna)
A népi gyógyászatban szívpanaszok kezelésére leggyakrabban alkalmazott növények egyike a galagonya. A szívre gyakorolt jótékony hatását már az ókorban feljegyezték, de használata a 19. században vált igazán elterjedtté. Az egybibés- (Crataegus monogyna) és cseregalagonya (Crataegus laevigata) mérsékelt égövi cserje. A gyógyászatban elsősorban az említett két faj szárított, virágzó hajtásvégeit, illetve áltermését használják fel. Ezek az Európai Gyógyszerkönyvben és számos készítmény hatóanyagaként is megtalálhatóak.
A galagonya hatása szempontjából fontos vegyületek a flavonoidok és az oligomer procianidinek. Kísérletek szerint a galagonya fokozza a szívízom-összehúzódások erejét, javítja a szívkoszorúerek vérellátását, csökkenti a szívritmuszavarok kockázatát és mérsékelten a vérnyomást is csökkenti. Kedvező hatással van a vérzsírszintre (csökkenti az összkoleszterin- és LDL-koleszterinszintet). Szívelégtelenségben való alkalmazhatóságát embereken végzett vizsgálatokban is tanulmányozták. A modern fitoterápiában betöltött szerepét tükrözi, hogy 2015-ben a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya az Év Gyógynövényének választotta.
Medgyesi József Miklós
Golgotavirág (Passiflora incarnata)
A Közép- és Dél-Amerikában honos golgotavirág gyógyászati és étkezési célú alkalmazása az indiánoktól ered. A golgotavirágot az aztékok álmatlanság, idegesség kezelésére használták. A növény Európába a spanyol hódítások után jutott el. Nevét rendkívül összetett virágjának köszönheti: a spanyol misszionáriusok a virág felépítésében Krisztus szenvedésének jelképeit vélték felfedezni. Ízletes termése miatt az amerikai telepesek elsősorban élelmiszernövénynek tartották.
A marakujaként ismert gyümölcs több Passiflora-faj termése lehet (pl. P. alata, P. foetida). A golgotavirág mára számos enyhe klímájú területen (pl. Földközi-tenger vidéke) is elterjedt. Népszerű dísznövény. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben az észak-amerikai golgotavirág hajtása hivatalos (Passiflorae herba).
A golgotavirág hajtásának fontosabb tartalomanyagai közé tartoznak a flavonoidok (krizin, apigenin), a harmánvázas alkaloidok, a γ-benzopironszármazékok (maltol, etilmaltol) és a kumarinszármazékok.
A drog vizes-alkoholos kivonatának szedatív és anxiolitikus hatását több állatkísérlet során igazolták. Bár a növény hagyományos felhasználása tudományosan is igazoltnak tűnik, a golgotavirág komponensei között még nem azonosították minden kétséget kizáróan a hatásért felelős vegyületeket.
A golgotavirág hajtásának napi 4-8 grammja (forrázatként) a legtöbb monográfia szerint megalapozottan alkalmazható nyugtalanság, szorongás vagy álmatlanság kezelésére. A gyári készítmények a drogot jellemzően más központi idegrendszeri hatású gyógynövény (pl. macskagyökér, komló, citromfű) drogjával kombinációban tartalmazzák.
A golgotavirág a megfelelő vizsgálatok hiánya miatt nem alkalmazható várandósság és szoptatás alatt.
Gyermekláncfű (Taraxacum officinale)
A gyermekláncfű, közismert nevén pitypang, hazánkban is őshonos növény. Mivel úton-útfélen találkozunk vele – elsősorban legelőkön, útszéleken, gyepes területeken – sokan nem is gondolják, milyen értékes hatóanyagokat tartalmaz, amelyek jótékonyan hatnak a máj- és epeműködésre. A gyermekláncfű az Asteraceae családba tartozó évelő, tőrózsás növény.
A gyökere frissen húsos, és törési felületén tejnedv szivárog ki. A 15-25 cm hosszú, 4-5 cm széles, lándzsa alakú levelei levélrózsában állnak. A fészekvirágzat színe élénksárga. Érett kaszatterméseit a bóbiták segítségével a szél elröpíti. A Taraxaci radix (gyökér), Taraxaci folium (levél) és Taraxaci herba cum radice (növény és gyökér) növényi részeket a hivatalos monográfiák (ESCOP, WHO, Komisson E) vizelethajtó, epekiválasztást fokozó, étvágyjavító, emésztést segítő hatásáért ismerik el. A gyermekláncfű gyökér jellemző tartalmi anyagai, illetve hatóanyag csoportjai a triterpének (pl. taraxasterol), a szerolok (pl. ß-szitoszterol), a szeszkviterpén-laktonok (pl. taraxacin), a fenoloidok (pl. taraxakozid) és egyéb anyagok, mint pl. nyálka, inulin, ásványi anyagok, vitaminok. A gyermekláncfű hatóanyagait tartalmazó étrend-kiegészítő termékek egyre növekvő népszerűségnek örvendenek Európában.
Medgyesi József Miklós
Kender (Cannabis sativa)
A sokrétűen hasznosítható kendert az emberiség legalább 5000 éve használja rost-, élelmiszer- és gyógynövényként.
A kendernek több száz változata ismert. Ipari célra a rost- és olajkendert termesztik. Míg az indiai kender (Cannabis indica) levelei és termős virágzata nagy mennyiségű pszichoaktív tetrahidrokannabinolt (THC) tartalmaz, addig az ipari kenderben a THC mennyisége az Európai Unió szabályozása alapján maximum 0,2% lehet. A megfelelően tisztított és tárolt kendermag gyakorlatilag THC-mentes. Az alacsony THC-tartalmú kenderből készült készítmények külsőleg és belsőleg egyaránt biztonsággal alkalmazhatók.
A kendermag tartalomanyagai miatt kiválóan alkalmazható élelmezési és gyógyászati célokra egyaránt. Olajában az omega-6 és omega-3 zsírsavak aránya 3:1, amely az emberi szervezet számára a legideálisabb arány. Fehérjéje számos esszenciális aminosavat tartalmaz. A magban jelentős mennyiségű A-, C- és E-vitamin, valamint számos értékes ásványi anyag (pl. foszfor, kálium, magnézium, kén, kalcium) halmozódik fel.
A kendermag olaja magas linolénsav-tartalma miatt számos bőrbetegség (pl. pikkelysömör) kezelésére alkalmas. Mind a linolénsav, mind a zsírban oldódó vitaminok (A-, E-vitamin) jól felszívódnak a bőrön keresztül. Az E-vitamin antioxidáns hatása révén jelentősen hozzájárul a bőr védelméhez. Az olaj külsőleg alkalmazva elősegíti a sebgyógyulást, mérsékli az ekcéma tüneteit, védi a bőrt az UVA és az UVB sugárzástól, valamint javítja a bőr állapotát.
A kendermagolaj alkalmazásának kifejezett ellenjavallatai, mellékhatásai nem ismertek.
Medgyesi József Miklós
Komló (Humulus lupulus)
A komló (Humulus lupulus) szárított termős virágzata és termése régóta ismert és használt söripari alapanyag, ugyanakkor gyógyászati felhasználása is nagy múltra tekint vissza. Magyar nyelvű forrásokban először a XI. században említik. A középkori Európában számos betegség kezelésére alkalmazták, pl. párnákba töltve (komlópárna) az elalvás elősegítésére is használták. Nyugtató hatására a komlószedő nőknél figyeltek fel, akik a munka során túlzott fáradtságról számoltak be.
A kapaszkodó szárú évelő növény Európában őshonos. Gyógyászati célra a kétlaki komló termős virágzata (komlótoboz), vagy az azokból kifejlődött termés alkalmazható. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben az augusztusban vagy szeptemberben gyűjtött komlótoboz (Lupuli flos) hivatalos. Leggyakrabban a komlótoboz alkohollal vagy esetleg vízzel készült száraz kivonatát használják.
A növény jelentős mennyiségű keserűanyagot, valamint illóolajat, cserzőanyagokat és prenilált flavonoidokat (xantohumol, izoxantohumol) tartalmaz.
A komló alkalmazása jelenleg a növény tradicionális használatán alapul. A növény macskagyökérrel kombinációban alkalmazva számos placebókontorollos vizsgálatban javította az alvás minőségét, segítette az elalvást. A komlót nyugtató, elalvást elősegítő szerként alkalmazzák, más nyugtató növényekkel (pl. macskagyökér) kombinációban.
A komlótartalmú készítmények alkalmazásának specifikus mellékhatásai, abszolút ellenjavallatai nem ismertek, ugyanakkor a növény fokozhatja más központi idegrendszeri depresszánsok (nyugtatók, alkohol) hatását.
Macskagyökér (Valeriana officinalis)
A macskagyökér azon gyógynövények csoportjába tartozik, amelyek már az ókor óta ismertek, és már akkor is a jelenlegi indikációs területükön kerültek alkalmazásra. Galénosz álmatlanság kezelésére ajánlotta a növényt. Magyar nevét arról a tulajdonságáról kapta, hogy jellegzetes szaga vonzza a macskákat, ezért az ősszel vagy tavasszal begyűjtött gyökeret elzárt helyen kell szárítani.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos a szárított macskagyökér (Valerianae radix), a macskagyökér száraz kivonata (Valerianae extractum hydroalcoholicum siccum), valamint a macskagyökér tinktúra (Valerianae tinctura) is.
A macskagyökér központi idegrendszerre gyakorolt nyugtató hatását számos klinikai vizsgálat is megerősíti. Sokáig úgy tartották, hogy a növény hatása nem azonnal alakul ki, hanem csak 2-4 hét folyamatos szedést követően. Egyes újabb vizsgálatok alapján azonban akut esetekben is megalapozottan alkalmazható, hatása fél órán belül kialakul. Hosszútávon alkalmazva hatása összemérhető a szintetikus oxazepáméval, ugyanakkor tartós használata sem okoz dependenciát.
A macskagyökeret hagyományosan teaként alkalmazták, azonban a növény kellemetlen szaga miatt napjainkban elsősorban a belőle készült alkoholos kivonatot tartalmazó szilárd gyógyszerformák használata került előtérbe.
Krónikus alvászavarban szenvedők számára jól tolerálható, biztonságos és hatékony megoldást jelent. A szintetikus szerekkel szembeni előnye, hogy nem okoz függőséget, továbbá altatóként alkalmazva sem okoz másnap reggel levertséget. Terápiás dózisban nem rontja jelentősen a kognitív teljesítményt, de biztonsági okokból nem ajánlott közvetlenül nagy figyelmet igénylő tevékenységet (pl. autóvezetés) megelőzően alkalmazni. Mellékhatás-spektruma igen kedvező, azonban túladagolva szívműködési zavarokat okozhat. Alkalmazása nem javasolt 3 éves kor alatt, továbbá terhesség illetve szoptatás idején.
Máriatövis (Silybum marianum)
Európa és Észak-Amerika egyik legkedveltebb gyógynövénye az Asteraceae családba tartozó, termesztett máriatövis, amelynek márványozott, karéjosan szeldelt hatalmas levelei tőlevélrózsában állnak, szétterülnek. A 80-150 cm magas magszáron magányosan áll a virágzat, a jellemző rózsaszín-lila árnyalatban, amely önmagában is mutatós. A növény levelei és a virágzata szúrós.
A kaszattermések 4-6 mm-esek, oválisak, barnák, világosbarna márványozottsággal. A mag ehető, semleges ízű, ebből nyerhető a hatóanyag. A máriatövist a népgyógyászat már évszázadok óta alkalmazza a máj és epebetegségek gyógyítására. A modernkori gyógyszerészet azonosította azokat a hatóanyagokat (mint például a szilimarin, szilikrisztin, szilidianin), amelyek a gyógyhatásért felelősek. Ezzel nem csak a népgyógyászati alkalmazás lett igazolva, hanem lehetőség nyílt arra, hogy hatékony gyógyszerek készüljenek a máriatövis kivonatából, vegyületeiből. A máriatövis hivatalos az Európai Gyógyszerkönyvben, számos gyógyszer és étrend-kiegészítő termék gyártásánál használják fel hatóanyagait. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya 2013-ban az év gyógynövényévé választotta.
Medgyesi József Miklós
Medvehagyma (Allium ursinum)
Magyarországon, különösen a Mecsekben közismert tápláléknövény a medvehagyma (Allium ursinum), amelynek zsenge leveleit salátaként és feldolgozva is fogyasztják. A fokhagyma és a medvehagyma botanikailag közeli rokonok.
A levelek hasonló szagúak a fokhagyma gumójához, és kémiai összetétel, hatóanyagok, farmakológiai jellemzők tekintetében is nagy fokú a hasonlóság. A két növény vérrögképződést gátló hatása hasonló mértékű, s bár a medvehagymával közel sem végeztek annyi humán vizsgálatot, mint a fokhagymával, kísérletes adatok arra utalnak, hogy hatásosságban nem marad el ismertebb rokonától.
Medgyesi József Miklós
Ördögcsáklya / ördögkarom (Harpagophytum procumbens)
Az ördögcsáklya, más néven ördögkarom (Harpagophytum procumbens) Afrika-szerte népszerű és széles körben alkalmazott gyógynövény, nevét a jellegzetes formájú, karomszerű tüskékkel borított terméséről kapta. A Dél- és Kelet-Afrika szavannás-sivatagos területeiről származó, lágyszárú, évelő növény a XX. század közepén került Európába. A gyógyászatban elsősorban 15-20 cm hosszú, 3-5 cm átmérőjű másodlagosan vastagodott gyökereit alkalmazzák, melyet darabolást követően szárítanak és porítanak. Az ördögcsáklyagyökeret külsőleg hagyományosan sebek, kelések kezelésére alkalmazzák. Készítményekben elsősorban a gyökér vízzel, vagy alkohollal készült száraz kivonatát használják.
A gyökér jellegzetes tartalomanyagai az iridoid-glikozidok (pl.: prokumbid, harpagozid, harpagid), ezen kívül fitoszterinek, flavonoidok, triterpének és egyszerű cukrok is megtalálhatók benne. Feltehetően az iridoid-glikozidok, közülük is leginkább a harpagozid a felelősek a növény gyulladáscsökkentő hatásáért, amelyet a vegyületek a lipoxigenáz enzim gátlásával, a leukotrién képződés mérséklésével valamint a TNF-felszabadulás csökkentésével érnek el, azonban nincsenek hatással a ciklooxigenáz enzimre. A kivonat fájdalomcsillapító hatása gyengébb, mint gyulladáscsökkentő aktivitása, ezért alkalmazása elsősorban krónikus gyulladásban ajánlott. Az ördögcsáklyagyökér kivonata elsősorban degeneratív ízületi megbetegedések kiegészítő terápiájára alkalmazható.
Külsőleges használat esetén mellékhatásait nem írták le, alkalmazásának speciális ellenjavallata sincs azon túl, hogy nyílt sebeken, nyálkahártyán használata kerülendő.
Sziki kamilla (Chamomilla recutita)
A nagy mennyiségben gyűjtött kamillának egyik érdekes típusa a Tiszántúl szikes területeiről begyűjtött sziki kamilla. Virágzata igen értékes gyógyszertári drog, amely nem esik szét, kevésbé porlik és az illóolajat is jobban megtartja, mint a vetési vagy termesztett kamillából származó ,,virágdrog”. Illóolaj tartalma és összetétele megfelel az érvényben lévő gyógyszerkönyvünk és a vonatkozó nemzeti szabványok előírásainak.
A kamilla fontosabb hatásai közül az antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, sebsarjadzást elősegítő, fekélyellenes, görcsoldó és nyugtató hatások emelhetők ki. A sziki kamilla illóolajában az egyik gyulladáscsökkentő és fekélyellenes hatásáért is felelős komponens, az alfa-bizabolol van jelentősebb mennyiségben (többszöröse annak, mint amennyi a vetési és termesztett kamillákban található), ezért az elsősorban gyulladáscsökkentő hatással bíró készítményeknek lehet fontos hatóanyaga. A kamilla illóolaj gyulladáscsökkentő hatását külsőleg rendszerint a nehezen gyógyuló sebek (fekélyek, ekcémák) és reumatikus megbetegedések kezelésére szánt készítményekben hasznosítják. A (sziki) kamilla illóolajának gyulladáscsökkentő hatásai jól egészíthetők ki a körömvirág-kivonatok számos kedvező tulajdonságával (hámosító, gyulladáscsökkentő, antimikróbiális), ezért belsőleg és külsőleg egyaránt ajánlott e két növényi drog együttes alkalmazása. A kamilla-körömvirág készítmények külsőleg elsősorban a száraz, töredezett bőr ápolására és az enyhébb lefolyású bőrgyulladások kezelésére ajánlhatók, de várhatóan jó eredménnyel alkalmazhatók visszérbántalmak kiegészítő kezelésében is.
Medgyesi József Miklós
Szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus)
A mediterrán vidékről származó örökzöld félcserje föld alatti részét (gyökerét és gyökértörzsét) gyomor-bélrendszeri problémák enyhítésére, csonttörések esetén, valamint vizelethajtóként használták a népi gyógyászatban. A csodabogyó fiatal föld alatti hajtásait zöldségként fogyasztották.
A szúrós csodabogyó gyökértörzséből készült kivonat növeli a vénák tónusát. A csodabogyó kivonat ér- és nyirokér összehúzó hatással is rendelkezik. A növény ödémacsökkentő, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatását több vizsgálat is megerősítette. A kivonat krónikus vénás elégtelenség és aranyér okozta panaszok enyhítésére valamint kiegészítő kezelésére alkalmazható. Használható belsőleg és külsőleg egyaránt a nehézláb-érzés, ödéma, éjszakai lábikragörcs és fájdalom csillapítására. Kombinálható más érfalvédő és gyulladáscsökkentő növényekkel és anyagokkal is. A csodabogyóból készült készítmények belsőleges alkalmazása során enyhe gyomor-bélrendszeri irritáció, hányinger alakulhat ki. Külsőleg, kombinációs készítmények használata során allergiás bőrreakció jelentkezhet.
A szúrós csodabogyó alkalmazása a megfelelő vizsgálatok hiányában nem ajánlott terhesség és szoptatás alatt. A növényből készült termékeket allergia esetén sem ajánlott alkalmazni. A kivonat belsőleg csak orvosi ellenőrzés mellett ajánlott szív-érrendszeri megbetegedés esetén.
Varázsmogyoró, nagylevelű csodamogyoró (Hamamelis virginia)
A csodamogyoró Észak-Amerika Atlanti partjainál őshonos magas cserje vagy alacsony fa. A növény különlegessége, hogy a virágok és az előző évi termések legtöbbször ősszel vagy télen, egy időben találhatók a fán.
Az észak-amerikai indiánok régóta alkalmazták terápiás céllal a növény ágaiból és leveleiből előállított főzetet égések, rovarcsípések, kelések és egyéb bőrsérülések kezelésére. A csodamogyoró Európában a 18. század óta ismert dísznövényként.
A növény tavasszal gyűjtött, szárított kérgét, levelét, valamint a kisebb hajtásokból és kéregből vízgőz-desztillációval készült Hamamelidis aquat alkalmazzák a gyógyászatban.
A levél gazdag cserzőanyagokban, és a kivonat hatásainak jelentős része is ehhez a vegyületcsoporthoz köthető. A cserzőanyagok kicsapják a fehérjéket, ezért összehúzó és enyhe fertőtlenítő hatásúak. Külsőleg csökkentik a váladékképződést és szárító hatással rendelkeznek. Enyhe vérzéscsillapító és ödémacsökkentő hatásuk is van, továbbá érösszehúzó hatással rendelkeznek és fokozzák a véralvadást. Különböző vizsgálatokban igazolták a növényben található anyagok antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatását is. A növény kivonata fokozza a vénák tónusát és érösszehúzó hatással rendelkezik.
A varázsmogyoró hatékonyságát elsősorban tradicionális használata támasztja alá. A növényből készült kivonatok külsőlegesen is alkalmazhatók többek közt, ekcéma, bőrgyulladások, aranyér, és napégés esetén. A Hamamelidis aqua tartalmú krém csökkentheti a gátmetszés utáni fájdalmat és gyulladást. A kéregkivonat tartalmazó kenőcs mérsékelheti az ajakherpesz okozta bőrgyulladást.
A nagylevelű csodamogyoró leveléből és kérgéből készült kivonatok összehúzó, gyulladáscsökkentő és helyi vérzéscsillapító hatásúak, ezért használatuk kisebb sebek, horzsolások, bőr- és nyálkahártya-gyulladás esetén ajánlott. A növény kivonatait tartalmazó készítmények alkalmazhatók továbbá krónikus vénás elégtelenség (fájdalom, nehézláb-érzés) és aranyér kiegészítő kezelésére.
A csodamogyoró készítmények alkalmazása biztonságos. A kivonat külsőleges felhasználása során kialakulhat allergiás bőrreakció Szájon át történő alkalmazás esetén enyhe gasztrointesztinális mellékhatások léphetnek fel.
A nagylevelű csodamogyorót nem ajánlott hosszú időn át alkalmazni. Alkalmazása a megfelelő vizsgálatok hiányában nem ajánlott terhesség és szoptatás alatt. A növényből készült termékeket allergia esetén sem ajánlott alkalmazni.
Svédkeserű-készítmények
Az utóbbi évek talán legkeresettebb gyógytermékeinek a különféle összetételű svédcseppek (svédkeserűk) tekinthetők, melyeket mind belsőleg, mind külsőleg sokféle céllal alkalmaznak az öngyógyításban, például az enyhébb emésztési panaszok megszüntetésére, szájüregi gyulladások kezelésére, különböző eredetű – pl. zárt sportsérülések és rovarcsípések okozta – fájdalmak enyhítésére, a bőr fertőtlenítésére, illetve az általános közérzet fokozására.
A svédcseppek összetételében többféle növényi drog szerepel, melyek többnyire keserűanyagokat, flavonoidokat, illóolajokat és egyéb anyagokat tartalmaznak, és ezeknek köszönhetően alakul ki e kivonatok összetett hatása. E készítmények belsőleges alkalmazásánál elsősorban az emésztésjavító, görcsoldó és közérzetjavító hatások érvényesülésével lehet számolni, míg külsőleges alkalmazásuknál a kivonatok fertőtlenítő és enyhe gyulladáscsökkentő hatása érvényesülhet.
A svédcseppek (svédkeserűk) külsőlegesen nem csak kivonatok, hanem kenőcsök formájában is alkalmazhatók. Ily módon a kivonatban lévő növényi hatóanyagok a bőr mélyebb szöveti rétegeibe és az izomszövetbe is jobban eljuttathatók. A krém bőrbe masszírozásával a masszírozás fizikai közérzetet javító hatása mellett a svédkeserű-kivonat fertőtlenítő, bőrápoló és izomfrissítő hatásának érvényesülésével is számolhatunk. Ez utóbbi fokozása érdekében a svédkeserű kivonat kedvező terápiás hatásait egyéb anyagok hozzáadásával is fokozhatják.
Az önmagában svédkeserű-kivonatot, vagy svédkeserű-kivonatot és egyéb hűsítő, fájdalomcsillapító hatású anyagokat (pl. mentolt) tartalmazó krémek hasznosak lehetnek a gyakran előforduló apróbb bőrsérülések ápolásában, a rovarcsípések okozta gyulladások és az enyhébb izomfájdalmak mérséklésében, valamint a bőr ápolásában.
Medgyesi József Miklós
Észak-amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon)
Az észak-amerikai nagytermésű áfonya, más néven az észak-amerikai tőzegáfonya, nemcsak az észak-amerikai konyhaművészet népszerű alapanyaga, de az alsó húgyúti fertőzések kezelésében is kiemelkedő szerepet játszó gyógynövény.
Az áfonya gyógyhatásait az indián törzsek ismertették meg az Észak-Amerikába érkező telepesekkel, és így terjedt el a növény felhasználása világszerte. Az érett termést tradicionálisan elsősorban húgyúti fertőzések és skorbut kezelésére és megelőzésére alkalmazzák. A növény húgyúti fertőzések kezelésében betöltött előnyös szerepét számos klinikai vizsgálat is bizonyítja. Ezek a vizsgálatok igazolták, hogy az áfonyalé több tartalomanyaga is gátolja a baktériumok húgyúti nyálkahártyához tapadását, így alkalmazásával csökken a fertőzés kialakulásának esélye és gyorsabban érhető el a gyógyulás. A nagytermésű áfonyának főleg a húgyúti fertőzések megelőzésében, az újrafertőződés megakadályozásában van szerepe. A növény kivonata hosszú távon is jelentős mellékhatások nélkül használható makacs, visszatérő húgyúti fertőzések kiegészítő kezelésére.
Kajeputolaj (Cajuputi)
A kajeput a baktériumellenes hatásáról híres teafa közeli rokona. Elsősorban Ázsiában fordul elő, és napjainkban egyre szélesebb körben felhasznált illóolaját a növény leveleiből és ágaiból nyerik. A népi gyógyászatban vietnámi, indonéziai és kínai gyógyítók régóta alkalmazzák különféle bőrsérülések kezelésére, és meghűlés esetén a kajeputolajat.
A kajeputolaj a teafaolajhoz hasonló anyagokat tartalmaz. Az illóolaj több mint száz vegyület keverékéből áll, amelyek közül a legnagyobb mennyiségben előforduló főkomponens (eukaliptol) ízületifájdalomcsillapító és antibakteriális hatása tudományosan is igazolt. Nem meglepő tehát, hogy a kajeputolaj baktériumellenes hatása is alátámasztott.
A modern vizsgálatok alapján a kajeput ígéretes faj lehet, amely használata kedvező fájdalomcsillapító, antibakteriális és szúnyogellenes hatásai miatt a teafához hasonlóan széleskörben elterjedhet a jövőben.
